Újabb kitekintés a kampány során bevetett technikákra, de most a képviselőkre koncentrálva.

A polgármesteri kampányokról szóló bejegyzéshez kaptam jó pár hosszabb üzenetet. Mivel nem ismerem az érintett embereket, sem a háttérbeli vitákról nem volt tudomásom, ezért nekem minden információ új volt. Ugyanakkor továbbra is tartom amiket a kampányok során alkalmazott stratégiáról írtam. Vagyis azt, hogy akármilyen indítéka is van valakinek, egy kampánynak csak akkor van értelme szerintem, ha az ki van találva, fel van építve úgy, hogy benne legyen a győzelem esélye.

Másképpen fogalmazva, azt gondolom most is, hogy a három kihívói kampány nem ilyen volt. Egyébként nyitott vagyok ebben is egy értelmes vitára, nem gondolok olyasmit, hogy nekem egészen biztos igazam van.

Általában az ilyen kampányokról

Ezt a választási rendszert, amivel Bucsán is a képviselőtestület tagjait megválasztják, valamikor kislistás választásnak neveztük. Ennek a lényege, hogy a választók egy lakosságszám alapján megállapított számú jelöltre szavazhatnak, majd a kapott szavazatok alapján dől el a bejutás vagy a nem bejutás. Bucsán 2010 óta ez 6 képviselőt jelent.

Ezt a rendszert nagyon szokták szeretni a politikusok, mert azt érzik, hogy könnyű "nyerni", sőt, nem egy helyen azt mondták, hogy ezen csak veszíteni lehet, valójában nem is kell nyerésre hajtani. Ezzel arra utaltak, hogy csak nem kell rossz dolgokat tenni és garantált a képviselői posztjuk. Rengeteg helyen segítettünk kampányokat és mindig ez volt a kiindulási alap, ami egy tévhit.

Kezdjük azzal, hogy az ilyen választási rendszer logikája az, hogy nagyjából lehet tudni a bejutási esélyeket. Például 6 helyre biztosan bejut 3 kormánypárti, valamint 3 nem kormánypárti. Amennyiben a jelöltek mögött pártszerű szervezet áll, akkor nem ritkán alku van köztük, hogy nem történhet semmilyen egyéni kampány, hiszen egymás ellen kampányolnának.

A vége viszont az szokott lenni, hogy egyik-másik jelölt titokban megkeres minket, hiszen valahol mégis a megélhetésükről van szó. Nem egyszer pedig kiderült, hogy a jelöltek többsége a tiltó alku ellenére végzett egy titkos kampányt és csak az jutott be, aki ebben felülmúlta a párttársát.

Bucsán nem tudom mi a helyzet, mivel egy jelölttel sem beszélgettem erről. Érdekelt volna, de gondolom ezeket olyan titokban kezelik (ha egyáltalán volt ilyen), hogy legfeljebb egy régi ismerősnek vagy családtagnak mondják el, de nekem biztosan nem.

A bucsai esélyek

Bucsán előre lehetett sejteni a 2022-es választási adatokból, hogy a 6 helyből 3 garantáltan a kormánypártoké, de egy negyedik helyre is esélyük nyílt. Így a függetleneknek 2 helyre volt reális esélyük. Fontos alapkőnek számított az esélyek latolgatásakor, hogy sem Faluházi Sándor, sem Harmati Gyula bejutásához nem fért kétség.

A kormánypárti képviselők az eddigi ciklusban a következő személyek voltak: Harmati Gyula, Fenyődi Attila és Márki Tiborné. A korábbi választási eredményeik alapján mindhárom jelölt esélyesnek látszódott. Az ő bejutásuk szinte 100 százalékos biztonsággal megjósolható volt. 

Így jutunk el oda, hogy a +1 függetlenektől megszerezhető képviselői hely sorsáért ment a "valódi verseny", amelyre 3 kormánypárti jelölt volt. Induláskor a másik 3 kormánypárti jelölt esélye ezért 33 százalék volt.

Nagyon óvatosan kifejtettem azt is, hogy a +1 helyet Mogyorósi Anikó részére tippeltem. Nem tudom ki ő (tudom, hogy volt már helyi képviselő, viszont magát a személyt nem ismerem), de amióta itt lakom, azóta folyamatosan mindenki csak elismerősen beszél róla. Tévedtem akkor, amikor a kedvező véleményt a szavazatvonzó erővel azonosítottam, de erre majd visszatérek.

A nem kormánypárti jelöltek száma 4 fő volt. Eddig Faluházi Sándor, Földesi Györgyné és Juhász Sándor voltak ennek az oldalnak a képviselői, akik közül 2 nem indult. Faluházi Sándor bejutása biztos tényként volt kezelhető, így 2 üres hely maradt.

Erre a 2 helyre pályázott 3 személy: Lévai János, Kovácsné Bajnók Nikolett és Nagyné Turi Alexandra. Első megközelítésben ez 66 százalékos esélyt jelent. Ez tipikusan az a helyzet, amikor általában a jelöltek a hallgatást választják, mert ahogy mondani szokták, a megszólalás magában hordja a hibázás lehetőségét. Ez ellen mindig harcolni szoktunk, mert az, aki jól szólal meg, általában be is jut.

Ráadásul ezen a ponton számolni lehetett egy független hely kormánypártivá válásával, valamint Lévai János biztos bejutásával. Ez viszont eléggé furcsa helyzethez vezetett.

Így néztek ki a reális bejutási valószínűségek:

• Faluházi Sándor 100%
• Fenyődi Attila 100%
• Márki Tiborné 100%
• Harmati Gyula 100%
• Kiss Lajos 20%
• Kovácsné Bajnók Nikolett 20%
• Lévai János 100%
• Mogyorósi Anikó 20%
• Nagyné Turi Alexandra 20%
• Ruzsányi Szabolcs 20%.

A fentiek ismeretében lesz érdekes a választott kampánystratégia, vagyis az, ami látszódik belőle.

A kormánypárti kampány

A kormánypárti kampány abból állt, hogy a polgármester bemutatkozó anyagában kaptunk egy felsorolást és rövid ismertetőt a jelöltekről. A 100 százalékos esélyeseknek ez elég szokott lenni. A többieknél nem tudom, hogy folyt-e akárki részéről valamilyen kampány vagy sem, mivel hozzám nem jutott el.

A várakozásaimat tekintve Ruzsányi Szabolcs esetében tévedtem, mert őt teljesen esélytelen jelöltnek tartottam. Ehhez képest viszont 374 szavazatot kapott, ami első indulóként nagyon szép eredmény! Főleg úgy, ha Mogyorósi Anikó 299 szavazatával vetjük ezt össze. Mogyorósi Anikóról pedig azt hittem, hogy a népszerűsége még Fenyődi Attiláénál is magasabb (Fenyődi Attila 370 szavazatot kapott, ami az arányokat tekintve a politikusi karrierjének a rekordja!). 

Olyat, hogy valaki "organikusan" ekkora voksmennyiséget össze tudjon szedni új emberként, még soha nem láttam. Ahogyan olyat sem, hogy valaki "régi motoros" létére ilyen növekedést tudjon elérni. Nem látok rá, hogy mi történt, de Ruzsányi Szabolcs és Fenyődi Attila 43 százalék körüli eredményei nagyon komoly győzelemnek számítanak.

Valamilyen hetedik érzékem azt súgja, hogy mindkettő mögött van egy olyan történet, amit nem ismerek. Ha nem folyt egy rejtett kampány a háttérben, akkor valami olyanról van szó, amit nem ismerek, de mások viszont igen. Persze ez nem meglepő, hiszen senkit sem ismerek elég jól ahhoz, hogy ezeket megismerhessem.

A helyi jelöltekre adott voksok 2/3 része a kormánypárti  jelöltekhez került!

Az ilyen nagy győzelmek esetén általában fel szokott merülni az a kérdés, hogy a győztes kampány volt nagyon jó, vagy inkább arról van szó, hogy a többi induló kampánya volt gyenge? Hajlok arra, hogy a versenytársak gyenge kampányára szavazzak. Nézzük!

A függetlenek kampánya

Hozzám a biztos bejutónak tekintett Faluházi Sándornak semmilyen anyaga nem jutott el. A két független jelöltként induló hölgytől sem láttam semmilyen bemutatkozó anyagot. Lévai Jánosról pedig korábban kifejtettem, hogy amit a kampányban csinált, az polgármesteri kampányhoz kevés volt, viszont lekövette egy ideális képviselői kampány elemeit, így nem meglepő módon sikerrel járt.

Faluházi Sándor helyzetét nem tudtam megítélni. Azt tapasztaltam, hogy sokan kedvelik, szinte mindenkinek van róla egy kedves története. Egy helyi képviselőnek ennél jobb kampányt elképzelni sem lehet. Valószínűleg nem vagyok tisztában minden fontos információval, így neki sem tudom megfejteni a titkát.

A másik 2 nem kormánypárti jelöltnek lett volna esélye egy helyre, amennyiben erős kampányt valósítottak volna meg. A helyzet azonban az volt, hogy a 2 független hölgy a 3 nem képviselőként dolgozó kormánypárti jelölttel állt versenyben 1 helyért. Egyébként nem voltak eleve esélytelenek!

Nekem kampánytechnikai elemek szempontjából nagyon tetszett Lévai János kampánya. Nagyon sikeresen átformálta a szavazótábora jelentős részében a képzeletbeli sakktáblát az újak és a régiek versenyére, ahol ő volt az új ember. Az, aki egy ilyen lépést képes végrehajtani (ebben a "kislistás" választási rendszerben), az mindig biztos befutónak tekinthető. Ráadásul korán kezdte a kampányát, rengeteg személyes találkozásra adott módot, így nekem nem is volt kérdéses a győzelme. Sőt, neki csak nagyjából 100 új szavazót kellett szereznie 2019-hez képest, ami már az elején összejött. Ezt kellett volna lemásolnia a két hölgynek!

Azzal, hogy nem volt érezhető kampányuk (hozzám legalábbis semmi nem jutott el), a reális esélyük a 0 százalékra csökkent. Érdemes azért átgondolni azt, hogy mit lehetett volna nekik javasolni azon túl, hogy készítsenek el valamilyen jó minőségű bemutatkozó anyagot és nyissanak lehetőséget a sok személyes találkozásra.

Nekik ugye azt az egy helyet kellett volna megcélozni, amelyik a függetlenektől a kormánypárthoz került. Ezért lényeges lépése lett volna a leköszönő két jelölt mindegyikének, de legalább az egyikének a nyílt támogatása. Nagy valószínűséggel a szavazótáboruk egy részét ezzel megnyerhették volna maguknak.

Utána mindenképpen az a folyamat indult volna el, amit a polgármesteri kampányban elvi lehetőségként leírtam. Muszáj lett volna felépíteniük egy olyan képzetet önmagukról, amelyik azt sugallja, hogy ismerik a faluban élők problémáit. Erre kiváló lehetőség lett volna a tömegközlekedési ügyek napirendre vétele, amelynek a kihagyása amúgy minden más jelölt részéről is nagyon komoly hiba volt.

Az utolsó két hétben leültettem volna a 2 hölgyet egy asztalhoz, hogy az egyikük lépjen vissza a másik javára. Ezzel az egyikük képviselő lett volna (ha a leírtak mindegyike megvalósul valamilyen mértékben). Nem ismerem a két hölgy hátterét, így nem tudom mennyire elképzelhetetlen dologról van szó. Egyébként bezárt ajtók melletti asztalnál ülve már sok csodát láttam megvalósulni.

Még van egy érdekes adathalmaz, ami mellett nem érdemes elmennie annak, aki szeretne képviselő lenni. Bucsán 1744 szavazóból 869 döntött úgy, hogy nem voksol. Ez egy hatalmas tömeg! A 873 szavazóból 14 ember érvénytelenül szavazott, ami általában annak a kifejezése, hogy nem volt nekik tetsző jelölt (nem tudom, hogy a konkrét esetekben mi volt a valódi ok).  A 859 voksoló összesen 5154 jelölést adhatott volna le, de csak 3431 született. Vagyis 1 szavazó átlagosan 4 jelölési lehetőséggel élt, további 2 lehetőséget nem használt ki. Ez három olyan "terjeszkedési" lehetőség, ami elég nagy teret jelent!

Mi a tanulság annak, aki képviselő szeretne lenni?

Az egyik nagy tanulság, hogy kampányolni kell. Valamilyen módon muszáj ezt megtenni. A politikusi tévhit Magyarországon az, hogy a "kislistás" választáson a győzelem titka egyszerű, "csak egy kis helyi ismertség kell és nem csinálni rosszat". Ez néha igazolódni látszik, de a saját tapasztalataim szerint ez a legtöbb esetben nem elég semmire. Bucsán is így volt ez a mostani hétvégén.

Az ilyen "kislistás" választásokon a másik élményünk az, hogy a jelöltek nem ismerik a helyi erőviszonyokat. Alkotnak a maguk számára egy kerettörténetet, de azt a korábbi választásokból könnyen lehet cáfolni. Azt nem tudom, hogy Bucsán élt-e bármelyik jelölt fejében ilyesmi, elemezgették-e a korábbi eredményeket, de érdekes lenne megtudni.

A következő bejegyzés már érdekesebb lesz, a pártok helyi erőviszonya és az észlelhető átalakulási folyamatok lesz a téma. Utána még a megyére szerintem megéri kitekinteni, aztán a választásoktól távoli vizeken folytatjuk tovább.